Angyal
Új gazdi
Hozzászólások száma: 3
2012.07.22 00:29:18 Idéz
Imádni való történet. Köszi a megosztását! emotions
Lionka
user_avatar
Új gazdi
Hozzászólások száma: 4
2010.01.28 22:58:29 Idéz
Ja és igazán szép dolog, ahogy küzdöttetek Délcegért. Mi is ugyanezt tettük volna.
Lionka
user_avatar
Új gazdi
Hozzászólások száma: 4
2010.01.28 22:54:48 Idéz
szép történet nagyon! sajnálom, hogy már nincs veletek. A mi kiskutyánk is váratlanul jött, egyik nap felhívtak minket, hogy lenne egy egy éves vizsla és nem tudják hova vinni, lehetne-e a nálunk. Anyukám rögtön igent mondott, gondoltuk jól ellesz majd az udvaron. Na persze! Most már csak akkor van az udvaron, ha épp kivisszük a szemetet vagy sétára indulunkemotionsImádjuk mi is, előtte 11 évig kiscicánk volt, egy fehér perzsa, imádtuk őt. Azt nem tudom, hogy miben különbözik a többi kutyától, de teljesen más, mint egy macska! az tuti!!! Örülök, hogy vizslagazdi lettem, nem is gondoltam volna, hogy ennyire jó dolog! Köszönöm, a sztoridat. A leveledből azt vettem le, hogy azóta már van másik vizslád is. Sok boldogságot nektek!
Lionka
Crod
user_avatar
Adminisztrátor
Hozzászólások száma: 126
2009.05.13 21:31:57 Idéz
Hogy hogyan tud egy aprócska, féltenyérnyi, iciri-piciri, ráncos homlokú jövevény levenni egy embert, mi több sok embert a lábáról? Nem tudom. Mindenesetre nálunk ez történt azon a napon, amikor életem első vizslája megérkezett hozzánk. Olyan váratlanul jött, ahogy pár év múlva elment, de feledhetetlen nyomokat hagyott bennünk és szavakkal el sem mondható, mennyit köszönhetünk neki! Gazsinak, a magyarvizslának.

Gazsi első napja:

Joggal mondják: "Minden rosszban van valami jó!", hisz Gazsikát is egy borzasztó balesetnek köszönhetjük (részben). Aznap szüleim a szőlőben voltak, vitték magukkal Délceget, a fél éves németjuhászunkat is. Apukám kitette szegényt, hogy fusson az autó után, és anyukám minden figyelmeztetése ellenére sem vette be. "Had fusson!" - mondta o, és nem is kellett sok, megtörtént a baj! A magas partoldalról a kutya a telepakolt kisteherautó alá csúszott és a hátsó kereke átment rajta. Apukámnak borzasztó lelkiismeret furdalása volt, (megjegyzem teljes joggal) és azonnal vitték a kutyát állatorvoshoz, hátha még meg lehet menteni. Délceg bal hátsó szárkapocs csontja eltört és átfúródott a combján. Az állatorvos azt mondta, hogy o az altatást javasolja, de esetleg megmaradhat, ha nincs belső sérülése. Ám o akkor sem tud vele mit kezdeni, ehhez komoly műtétre lenne szükség. Rohamtempóban irány Kaposvár, ám ott sem tudtak semmi bíztatót mondani. Mindenesetre felhívták Budapesten az Állatorvosi Egyetemet, ha valakik, hát ok tudhatnak segíteni. Irány Budapest, szegény Délceg a hátsó ülésen várta mi lesz vele. Szerencsére több órás műtéttel sikerült megmenteni a kutyust, összeszegecselték a csontját és mára semmi sem látszik az egészből.

De miért ez a hosszú bevezető? Mert végül is ennek köszönhető, hogy Gazsi családunk örökös tagjává válhatott. Mialatt ugyanis szüleim Délceggel járták az országot én és az öcsém egyedül voltunk otthon. Délután váratlan vendégünk érkezett: Laci bácsi. O volt a gitár tanárom és tudta hogy apukám vadász. Laci bácsi furcsa csomagot hozott a hóna alatt: egy gyönyörűséges, ici-pici vizslát! :-) :-) :-) Előtte még sohasem láttam hozzá foghatót! Pedig sok kiskutyánk volt már, de egy vizsla az egész más! Már a legelső pillanatban megéreztem, hogy o nem csak egy kutya, hanem sokkal több! Még egyik kutyámnál sem éreztem ilyet, pedig mindet nagyon szerettem! Laci bácsi fia bizonytalan helyről szerezte a kicsit, nem is volt hajlandó elárulni honnan. Persze nem ajándékba akarta adni, hanem valamit kapni akart érte. Nem tudta kinek adhatná el, és mivel apukám vadász volt, ezért hozta hozzánk. Szerencsére az apukáék nem voltak otthon, mert akkor mindjárt el is küldték volna. Laci bácsi azt mondta "Apu vadászik, ha kell neki olcsón, megkaphatja." Mivel már 5 kutyánk volt tudtam, hogy nem fog kelleni. De megszakadt volna a szívem, ha nem tartjuk meg! Úgy nézett rám, hogy el nem mondható! Gondoltam majd én a kezembe veszem a dolgot! Aznap a fotelban aludtam el, kutyával az ölemben. Szüleim éjfél körül jöttek meg, hozták Délceget. Én pedig Gazsival az ölemben vártam oket. Persze úgy volt, ahogy sejtettem. Nem örültek egyáltalán és számomra érthetetlen módon Gazsi csillogó kék szemei sem hatották meg őket. Még le is szúrtak:
- Miért vetted át a kutyát? Hiszen már 5 kutyánk van? Holnap vissza kell vinned! - mondta apukám. Én pedig kicsit másként adtam vissza a történteket, mint ahogy az a valóságban elhangzott:
- De hát Laci bácsi azt mondta, hogy Te kérted a kutyát vadászni!!!
Persze nem egészen így mondta, de érthettem így is. :-) :-) :-)

Apukám mérgelődött még egy kicsit, hogy Laci bácsi így, meg Laci bácsi úgy, honnét vette ezt a hülyeséget, stb.. Mindenesetre aznap éjjel Gazsi nálunk aludt. És a következőn is, aztán a következőn is, míg végül annyira hozzánk nott, hogy apukám a világ minden kincséért sem adta volna oda senkinek! :-) :-) :-)
És anyukám? Ő eddig soha nem engedett kutyát a házba. Az első kivétel ez a "szemtelen" kis vakarcs volt. :-) Az ő dolgát bezzeg úgy felvitte az Isten, hogy még az ágyra is felmerészkedett! Mára ez már természetes dologgá vált.

Hát ezért kezdtem úgy a történetet, "Hogy hogyan tud egy aprócska, féltenyérnyi, iciri-piciri, ráncos homlokú jövevény levenni egy embert, mi több sok embert a lábáról?" És örök életére a rabjává tenni. De ezen rabság nélkül (most tudom csak), fél ember lennék. És aki nem éli át, sohasem fogja megtudni milyen az, ha valakinek vizsla a társa!"

Mesélő:Mármarosi Anna
szerkesztve: Crod::2009.05.13 21:42:02