Felejthetetlen jó emberem, öreg barátom, Isten tudja csak, mi okból: arra határozta el magát, hogy idő előtt megválik az árnyékvilágtól. Szép tavaszi reggelen, vállravetett expressével és hűséges vizslakutyájával kisétált az erdőbe és a neki legkedvesebb helyen szívén lőtte magát.

A járókelők csakhamar rátaláltak, de kihűlt teteméhez közelíteni sem lehetett, mert kutyája ott állt mellette vérbeborult, dühös tekintettel és még a halott tulajdon családtagjait és házi népét sem eresztette hozza. Hiába volt a szép szó, csalogatás, ijesztgetés: az eb nem tágított Végre is egyik cseléd ugy fejbevágta furkós botjával, hogy aléltan összeroskadt, s akkor egy nagy zsákba kötözték bele. hogy többe ne legyen útjába a halott eltakarításának.

írta : Stark Dezső főerdész
forrás: A kutya, 1917. december 22. I.évf.1.szám