izilány
Új gazdi
Hozzászólások száma: 9
2013.10.16 17:15:21 Idéz
Nagyon megható! emotions
tothz
user_avatar
Adminisztrátor
Hozzászólások száma: 282
2009.10.02 21:21:38 Idéz
Schmidt Ágnes:
Hát én megkönnyeztememotions

Én is, miközben begépeltem... emotions
tothz
Schmidt Ágnes
user_avatar
Fórum tag
Hozzászólások száma: 164
2009.10.02 20:38:43 Idéz
Hát én megkönnyeztememotions
tothz
user_avatar
Adminisztrátor
Hozzászólások száma: 282
2009.10.02 20:05:27 Idéz
"Mert a hűséget vizsláról kellene szoborba önteni", ahogy Kolossy Gábor írta a "Betyár" a magyarvizsla c. könyvében
tothz
scar
user_avatar
Vizsla rajongó
Hozzászólások száma: 732
2009.10.02 19:49:05 Idéz
Megható történet 1 hüséges vizsláról.Mint tudjuk a vizsla nagyon hüséges állat emotions
Bigyó emotions Bütyök R.I.P emotions
tothz
user_avatar
Adminisztrátor
Hozzászólások száma: 282
2009.10.02 19:43:00 Idéz
Megható esetem volt pár év előtt egy eladott vizslámmal. Egy éves korában kellett szállítanom, mintegy 60 km.-re. Deszka ládában, kocsin vitettem át, a tőlem 15 km.-re lévő Dráva-hídon a túlsó parti vasutállomásra és onnan vasuton ment tovább. Ezen az uton s pláne a Dráván át a vizsla sohasem volt csak otthon körül, erdei tanyámon foglalkoztam vele. Két hét múlva vevőm arról értesített, hegy a vizsla eltünt. Senki sem tud róla felvilágosítást adni. Sajnálattal válaszoltam, hogy én sem tudok róla semmit és reményem, sincs, hogy ily körülményes, nagy távolságból nyomára juthassak.

E levélváltás után mintegy 6-8 nap múlva egyszer, éjfél tájban keserves kutyavonyitásra ébredtem tel, mely az udvaromból hangzott. Ismerve kutyáimat, s azok éjjeli tartózkodás helyeit, egészen tájékozatlan voltam a szokatlan jelenséggel szemben. De mivel a vonyitás folyton ismétlődött, felszedelődzködtem és villanyos lámpával kimentem körülnézni. Hát bizony könny tódult a szemeimbe, midőn a lámpafényénél elveszettnek jelzett, szegény jószágomat ismertem fel. Ugy kért, könyörgött, panaszkodott, keserves nyöszörgéssel, hason csuszva elém, csuron vizesen, s mikor pártfogó, barátságos hangomat meghallotta, s látta, érezte, hogy nem haragszom rá, sőt gyöngéden ölelve vigasztalom: örömében ugrált táncolt, ugatott és olyan csodálatos hangokkal adott kifejezést boldogságának, amelyeket soha máskor nem hallottan kutyáimtól. Ez a szegény állat, megszökvén uj gazdájától, egy ... (héten át?) kóborolt, míg végre csodás ösztönével helyes ... (tájékozódást?) nyert és ámbár sohasem volt a Dráva tulpartján, átúszta a sebes, nagy folyót (circa 500 m.) és visszatért felejthetetlen, régi otthonába.

írta : Stark Dezső főerdész
forrás: A kutya, 1917. december 22. I.évf.1.szám
tothz