dessewffy nora
Gazdi
Hozzászólások száma: 74
2012.01.29 19:56:27 Idéz
Hogyan engedheti ki egy kutyat szereto valaki a kutyusat szilveszterkor.
En ugy vigyazok az enyemre.
Madi alias M.
Új gazdi
Hozzászólások száma: 1
2012.01.22 04:48:11 Idéz
Tisztelt Lusta és kedves többiek,

Ma hajnalban tudtam csak meg hogy eme történet felkerült ide. Bár többen megnevették közülünk ezt a "sztorit és még a mai nap is téma volt " és tényleg szerető szüleim majdnem kinyírtak a történtek miatt ... De itt jegyezném meg, hogy szeretnék köszönetet nyílvánítani apukámnak, akivel szilveszter másnapján visszavittük a kutyust és csodák csodájára rögtön meg is lett a gazdija így tényleg " happy end " -el zárult a sztori. Bár apám megjegyezte másnap hogy szívest örömest látja ha nőt viszek haza csak lehetőleg ne kutya fajtából :P
Köszönet még Lustának aki nem volt rest és megírta eme történetet emotions

Ui.: Ez a történet Ságvár és Siófok között történt, Nina86 pedig Sárvár-t említett, így nem hinném hogy a 2 dolog összefügg Belkata emotions de ki tudja lehet emotions

Jóccakát mindenkinek és szeressétek a kutyusokat emotions

Üdvözlettel,

Madi
belkata
user_avatar
Vizsla rajongó
Hozzászólások száma: 1896
2012.01.04 09:01:14 Idéz
Üdvözlet és köszönet M-nek!

Lehet, hogy összeérnek a dolgok? Itt a fórumon Nina86 Suzija nem az M által megmentett vizsla (ugyanaz a város)?
szerkesztve: belkata::2012.01.04 09:05:32
Debrecen, Magyarország
SPKapitány
user_avatar
Fórum lakó
Hozzászólások száma: 280
2012.01.03 18:33:26 Idéz
emotions
Ez nagyon jó sztoriemotions
A magam részéről felajánlanék M-nek néhány sört vagy akármit fájdalomdíjként a szüleivel való konfrontálódás miatt, amit felvállalt a vizslahaverjáértemotions
Lusta
Új gazdi
Hozzászólások száma: 1
2012.01.03 11:20:18 Idéz
Egy kedves szilveszteri történetet osztok meg veletek, ami velem illetve pontosabban szólva a barátommal esett meg. Az ember öregszik (valamint szeretné azt hinni, érik is) így idén az év utolsó napján nem én voltam a legrészegebb. A következő sztori viszont eléggé ledöbbentett, pedig láttam már cifra dolgokat,

Olyan hajnali fél 3 körül, amikor kimentünk a bulinak otthont adó bár elé, azt vettük észre, hogy egy M. barátunk egy jól megtermett vizslát nyugtat/ölelget. Ez nem is lett volna különösebben meglepő, hiszen szegény állaton látszott, hogy a petárdázás miatt nagyon meg van rémülve. Akkor jót röhögtünk, de elintéztük ennyivel. Később arra lettünk figyelmesek, hogy M. és a kutya már az benn a bárban "enyelegnek". Végtelenül aranyosak voltak, M. kezdetben még csak guggolt mellette, később (mivel már nem volt szomjas) már ült. Közben folyamatosan beszélt hozzá. A tiszta segítő szándék, a mély és érdek nélküli szeretet megnyilvánulása volt ez.

Mi ekkor már nagyon röhögtünk, szinte biztosra vettük, hogy M.-ben a csodálatos kutyadoki manifesztálódott és hogy ő a Suttogó. Az idillt a bár tulaja szakította meg, ugyanis kizavarta őket, de M. nem adta fel és tovább vigyázott rá.

A történet innentől lesz igazán vicces/szürreális. Fél 4-kor ugyanis megjelent a "hazasegítő", régi lakótársam, B. apjának személyében. Haverommal minden különösebb gond nélkül elhelyezkedtünk a hátsó ülésen és vártunk...

-M. bzzzeg, gyere már!!
-Jóó, megyek már! Gyere kutya, gyere...
-M...???
-Jó kutya, gyere kutya...na akkor jössz, vagy maradsz? Gyere!!!

A következő pillanatban megtörtént az újévi csoda, a jól táplált vizsla ott figyelt a Fiat Doblo hátsó ülésén. M. már nem volt szomjas, neki a helyzet természetes volt. B. és faterja bokorarccal néztek, de nem szólt egyikőjük sem. Sokk hatása alá kerültek. Tartott egy 3 percig, mire mindenki összeszedte magát és elindultunk. Az út maga nyugodt, de egyben mozgalmas is volt. M. folyamatosan beszélt a kutyához, egy percig nem hagyta támasz nélkül, valamint prófétaként a saját balsorsát is megérezte. De nem tört meg, Kozsóként ontotta magából a szeretetet.

-Jól van kutya, itt biztonságban vagy...nincs semmi baj, hazaviszlek...anyám engem kinyír, de neked jó lesz...anyám nagyon le fog b***ni, de nem érdekel, ne félj semmitől...

Így is lett. A Mekinél szálltunk ki, mi különösebb gond nélkül hazaértünk, M. azonban (mint később megtudtuk) 2 óra alatt tudta le a 20 perces utat. A vége azért happy end lett, reggel visszavitték Ságvárra a kutyát, ahol a gazdája kitörő örömmel fogadta. Nem így M szülei, de ez már járulékos veszteség. Aznap este példát kaptunk a feltétel nélküli szeretetből, köszönjük M!