belkata
user_avatar
Vizsla rajongó
Hozzászólások száma: 1896
2012.04.07 12:42:35 Idéz
Sziasztok!
Sajnos egy megromlott kapcsolatot se egy gyermek, se egy kutya nem tud egybe tartani (mindkettő érzékeny radarral rendelkezik, megérzik ha valami baj van)
Feltételezve, hogy már mindent megpróbáltatok hogy rendbe hozzátok a kapcsolatotokat, csak az ő kedvükért nem szabad ragaszkodni a társhoz.
Amit tenni tudsz...Lorian: pontosan az amit csinálsz.., még több figyelem, és szeretet, előbb csak egymás felé a vizsikéddel, majd ha már túl leszel a nehezén, akkor nyitni fogsz a "partnerek" felé is.
Hidd el ebben a nehéz életszakaszban még mindig te vagy a kedvezőbb helyzetben, hisz neked ott maradt Hunter, aki soha nem hagy cserben, olyannak szeret amilyen vagy, nincsenek elvárásai, hálával fogad mindent amit kap és végtelen szeretetet ad cserébe..emotionsemotions
Debrecen, Magyarország
B.Eszter
Új gazdi
Hozzászólások száma: 2
2012.04.06 18:14:04 Idéz
Nem tudom mit tegyél, vagy mit mondj neki. Nálunk azt hiszem sajnos pont az a felállás lesz érvényben lassan, hogy én megyek el, és itt kell hagyjam az én szeretett kutyusomat, és tudom hiába választanék egy másik kutyust, Őt senki sem fogja pótolni. emotions Én vagyok vele több időt, igy félek, hogy a helyzet nagyon nagyon meg fogja Őt is viselni, és rettegek attól befogadott kutya lévén, hogy bele is fog betegedni emotions Szerinted én mit tegyek?
Lorian
user_avatar
Gazdi
Hozzászólások száma: 80
2012.03.11 17:24:52 Idéz
Huntert a kedvesemmel közösen választottuk, együtt hoztuk el a közös lakásunkba. Kicsit több, mint egy éve voltunk együtt. A kajla kis vizslát is együtt neveltük, felváltva keltünk fel hozzá az éjjel, takarítottuk a kisebb-nagyobb balesetek nyomait, együtt dögönyöztük-tanítottuk, kutyaoviztattuk - mintha a közös gyerek lenne. Hunter megszokta, hogy az "apja" 6-kor jön haza, a kapucsengőt hallva sprintelt a bejárati ajtóhoz, leült az ajtó elé, feszülten figyelve a lift zajait. S ha a kedvesem belépett, hatalmas birkózás következett. Imádták egymást.

Február elején Hunter "apja" szakított velem majdnem két év után, elköltözött. A kutymó velem maradt.
Eleinte kegyetlenül nehéz volt, szinte ránézni sem tudtam, annyira Rá emlékeztetett... Most már nagyokat sétálunk, igyekszem sokat foglalkozni vele.
Hunter viszont még mindig izgatott lesz, és az ajtót figyeli 6 körül. A szívem szakad meg ilyenkor. Mit "mondhatnék" neki?
kisvizsla.blogspot.com/