SPKapitány
user_avatar
Fórum lakó
Hozzászólások száma: 280
2012.01.08 19:39:21 Idéz
A leírt eszközök használata a fegyelmezést és a retorziót szolgálta.
Nálunk a csúzli volt a legdurvább fegyver, ami bevetésre került tettenérés eseténemotions
A könyveket elolvasva vált világossá, hogy a professzorunk mit miért csinált, utólag is hálás vagyok neki nagyon a szigorért. Ha vki klikkerrel leszoktatja a vizslát a nyúl után rohangálásról puskalövések közepette, annak minden elismerésem de nem hiszek benneemotions

Olvasd el a könyveket, fantasztikusan hasznosak!
kati
Vizsla rajongó
Hozzászólások száma: 2107
2012.01.08 19:29:31 Idéz
De szép idézet, a vizslavàsàrlàsrol a Tothz amit feltett! Teljesen igaz, turelem kell a vizslàhoz és sok szeretet emotions emotions
SKapitàny nem értem a korbàcsot,ostort stb, ezt mire érted? a vizslaneveléshez erre nincs szukség ebben biztos vagyok.
A tukormodszert és a klikkert fogalmam sincs mik ezek, nàlunk Rudy a suliban a hagyomànyos modszerrel volt nevelve, szigorral, és simogatàst kapott jutalomként, jutifalat a suliban nem létezett.
Csak annyit tudok mondani, hogy nagyon boldogok vagyunk Rudyvel, rengeteg oromet hoz életunkbe, természetes, hogy megbecsuljuk, mert megérdemli, naponta tobbszàzszor simogatjuk a fejét, ràcsodàlkozunk melegbarna szemeire emotions emotions
SPKapitány
user_avatar
Fórum lakó
Hozzászólások száma: 280
2012.01.08 19:13:45 Idéz
Félix Endre munkáihoz hasonlóan ezt a könyvet is kiadták, így már kapható kereskedelmi forgalomban.

Nincs benne szó tükörmódszerről, báziskommunikációról és klikkerről sem.
Viszont van benne korbács, ostor, vessző, csúzli és még béklyó is, viszont a megsörétezést mindkét szerző ellenzi.
Nekem nagyon tetszik ez a poroszos stílus, mert a kutyámnál bevált!

Kedvenc idézetem a könyvből a tothz által leírt utolsó bekezdésen kívül:

"A vizsla nem cirkuszi kutya, hanem vadásztárs, éppen ezért ne taníttassuk vagy tanítsuk cirkuszi mutatványokra, fölösleges produkciókra, amelyekkel környezetünket szórakoztathatjuk - tanulja meg ő csak azt, ami a vadászattal kapcsolatos, de azokat a feladatokat azután tudja tökéletesen!"
Vale
user_avatar
Vizsla rajongó
Hozzászólások száma: 1424
2009.12.30 10:57:07 Idéz
Tothz!
Ez a könyv nincs meg Neked véletlenül emotions??
Vagy egy linked,ahonnan ki tudnám nyomtatni?
Vagy esetleg Te nem tudnád beszkennelni?
Egyszerűen nem lehet beszerezniemotionsemotions:.
Brúnó 2009.06.01, Zsombó emotionsCSAK AZ INTERemotions
tothz
user_avatar
Adminisztrátor
Hozzászólások száma: 282
2009.09.27 17:30:07 Idéz
Kész vizsla vásárlása. A vizsla vezetése és vércsapatmunkája. A kölyök vásárlása, nevelése, oktatása és bevadászása
Vadászati útmutató kiadása
(Hornyánszky Viktor RT. nyomdai műintézet Budapest.)

Mielőtt a vizsla-vásárlásról, vizsla-tartásról, vagy éppen vizsla nevelésről beszélnék, - a legfontosabbat kell leszögeznem: csak az foglalkozzék bármi módon vizslával, aki szereti az állatot. Türelem és ismét csak türelem kell a vizslával való helyes bánásmódhoz. Nemcsak szörnyű nézni olyan kézben vizslát, - legyen az kölyök, vagy kész, - ahol az a türelmetlenség következtében kijáró brutális fenyítések után, behúzott farokkal kullog gazdája környékén valahol, vagy amikor elhamarkodott, túlerős és indokolatlanul használt fenyítések után semmi fohászkodásra közelbe nem jön, - hanem gondoljunk ennek a hozzánk legközelebb álló nyomorult állatnak rettegő szenvedéseire is. Sokan voltunk már úgy, hogy ilyen gazda vizslájától titokban és magunkban bocsánatot kértünk.

Részletek:

Eltérően az eddig megjelent könyvektől, a vizslatanítás egész menetét úgy gondolom kedves vadásztársaimnak legkönnyebben, legszemléltethetőbben előadni, ha legkiválóbb magyar vizslám kölyökkorától teljesen kész vizslakoráig, tanítása legapróbb részletét is vele kapcsolatosan tárgyaljuk meg, úgy ahogy történt, azt, ami helyes volt és azt is, ami nem volt helyén való. Egyben már most megemlítem, hogy nem vagyok híve a "hangos" vadászatnak. Vizsláim mindegyikével hang nélkül vadásztam, úgy tanítottam őket, hogy amit csak lehetett, sípjelre és karintéssel "magyaráztam meg" és a csak elkerülhetetlenül szükségeseket mondtam szóval. Tapasztalatból határozottan állítom, hogy szívesebben, készségesebben dolgozik a vizsla jelekre, mint beszédre.

Jutalmazás

Amint már említettem, betyár gyenge bőrben érkezett hozzám, de a tojás hamar helyrehozta és nemsokára vígan futkározott a nagy kertben. Rossz étvágya volt - az van ma is - ezért sohsem csináltam vele semmi cirkuszt etetés, evőtála előtt. Amikor eljött az étkezés ideje, örültem, ha evett, viszont az ételekben nem volt és ma sem válogatós. Nem igen volt kedvenc eledele sem, ezért ezzel nem lehetett jutalmazni kölyökkorában, nagy örömére szolgált azonban, ha farral hátrafelé, lábam közé ülhetett és szügyét veregettem. Ez viszont nekem is nagy öröm volt, mert így könnyen jutalmazhattam bármikor és bárhol. A jutalmazás pedig fontos ténykedés a vizsla tanítása idején. Rendszerint valami kedvenc falattal jutalmazzuk, aminél nem a tömeg, hanem KELLŐ IDŐBENI ALKALMAZÁS A FONTOS. Előre nem jutalmazunk, csakis a rendesen végrehajtott, parancsba kapott munka elvégzése után közvetlenül. Maga a jutalmazási aktus csak pár másodpercig tart és a jutalomfalatot egyszerre és nem részletekben adjuk. Ha a jutalmazás ténykedésére hosszú időt fordítunk és részletekben adjuk, nem tudunk vizslánktól szabadulni - jutalmazás után is állandóan rajtunk lóg, ugrál - , szóval a jutalmazási cselekedet előtérbe lép és a "tanulás" csak mellékzönge marad.

Tárgy elhozása (apportírozás) játszva

Rongylabdát varrtam, ami után - ha elgurítottam - mint minden kölyök - , betyár is örömmel elszaladt. Szájába vette és elment vele. Hagytam. Amikor azután a labdarágást megúnta és előjött, megkerestem a labdát és nemsokára újból elgurítottam. Egymásután ezt legfeljebb háromszor ismételtem, hogy meg ne únja. Amikor tapasztaltam, hogy minden alkalommal biztosan elszalad a labda után, azután eltűnik vele, síppal hívni kezdtem. Jött, de labda nélkül. Ez nagy eredmény volt, mert a hívó síphang már fontosabb lett a labdajátéknál. Sokáig hívogattam így, amíg egyszer csak váratlanul megjelent labdával szájában. Erre nagy játék következett, miközben feldöntöttem és hempergettem addig, amíg ki nem ejtette szájából a labdát, ezután tovább játszottunk labda nélkül annyit, hogy meg ne unja. Pár óra múlva megint elgurítottam a labdát, elszaladt vele és füttyel hívtam, jött egyszer labdával, egyszer labda nélkül, azután mind többször a labdával, végül minden alkalommal hozta a labdát. Legközelebb, amikor az elgurult labda után futott és szájába kapta, azonnal hívtam síppal. Előbb pár lépést futott tovább, azután megfordult és hozta a labdát. Betyár elhozta az első tárgyat! Parancsszót még nem hallott a 13hetes kölyök, de játék közben, észrevétlenül megtanulta a labdát elhozni. Ezután már csak a gyakorlás következett. Labdától áttértem araszos hosszú két cm átmérőjű apport-botra, ezt dobtam el és ezt hozta szépen magától. Amikor már láttam, hogy szívesen és minden alkalommal füttyszó nélkül is hozta a botot, minden kidobás után "hozd ide" vezényszót mondtam sokszor egymás után, amíg elém nem jött a bottal. Pár napi gyakorlás után egyszer, amikor a botot eldobtam, megfogtam Betyárt és pár pillanatig visszatartva "hozd ide" vezényszóra elengedtem, vajon mit csinál? Nem ment elérte. Így az után láttam, hogy a "hozd ide" értelmét nem tudja még, tehát 5-6 napig előbbiek szerint, visszatartás nélkül gyakoroltunk! Újabb próba következett, nem ment. Visszatartás után ott maradt helyben, pedig már tudnia kellett a "gyere ide" értelmét, helyesebben azt, hogy eldobás után szavak kísérik az ő útját oda-vissza, ezen szavak kíséretében érkezik ő vissza a bottal, ami után jutalom, játék következik. "Rikk" vizslámat hívtam segítségül, elkerülendő az esetleges, még 2-3 hetes gyakorlást. Eddigiek figyelése után Rikk már értette, hogy mi készül itt és örömmel vállalkozott a "játék"-ba való beugrásra. Mindkettőjüket lefektettem. Betyárt megfogtam és eldobtam a botot. "Hozd ide" vezényszóra Rikk hozta a botot, betyárral ezután nem törődve, Rikket símogattam - veregettem jutalomképpen. Ezt két napon át sokszor formál az öreg Rikk minden effélére kapható volt s látszólag nem törődtem betyárral. Két nap múlva már nem bírtam vele, amikor Rikk hozta a botot, eléje futott és a szája felé ugrálva, el akarta azt venni tőle. Persze az öreg nem adta. Ezután Rikket leintettem, betyárt lefogtam, kidobtam a botot és "betyár, hozd ide" vezényszóra elengedtem. Ész nélkül rohant a botért és elszaladt vele. De én sem voltam rest, hanem Rikket, "vedd el tőle" általa jól ismert vezényszóval betyár után küldtem. Hogy az öreg mit gondolt, mit nem - nem tudom, tény azonban, hogy üldözte ugyan a kicsit, de el nem vette tőle és addig is terelte, amíg Betyár "betyár, hozd ide" állandó ismételgetése mellett, hozzám nem menekült a bottal. A szokásos játék következett, Rikk feneketlen torkában pedig nyomtalanul eltűnt egy jutalompogácsa. Ezután az öreget 30-40 lépésre velem szemben lefektettem, betyárt lefogva, Rikk felé dobtam a botot és "betyár hozd ide" vezényszóval elengedtem. Futott a botért és vágtában, ész nélkül rohanva hozta hozzám. Még egy nap és Betyár - Rikk segédkezése nélkül is - szépen hozta a botot.

Elérkeztünk tehát végre ahhoz az időhöz, amikor mindegyikünk a maga munkájának szentelhette figyelmét. Nem kellett állandóan egymásra ügyelnünk, mint amikor még a vad előtti viselkedés, a lövés utáni szűk keretek közé szorított tettek, előírás szerinti szigorú végrehajtása volt a legfontosabb.

Mostmár arra is gondolhattam, hogy a csapatból melyik foglyot lőjjem le, meddig eresszem ki a nyulat és mikor esik legszebb lövés a kakasra. Betyár viszont nem a folytonosan fülébe rágott parancsokat várva, centiméterre követve azt, sokszor talán saját belátása ellenére cselekedett, hanem megszűntek a parancsszavak annyira, hogy betyár, amilyen okos volt, sokszor kérdezhette magában, hogy: akkor miért volt szükség erre a sok szószátyárkodásra. Napokat átvadásztunk parancsszó nélkül, amikor csak karintéssel, fütty- és ritkán sípszóval, némán kerestük meg azt a pár vadat - soha tömeget nem lőttem betyár előtt -, amire éppen szép lövés esett,amiértDiána istenasszony minden nap kihajtott a határba szép és csúnya időben egyaránt és ami Betyárnak mindennél nagyobb élvezet volt. Jutalmazás azért a munkáért, amit hónapokon át végzett, és jutalom azért a végtelen szeretetért és hűségért, amellyel gazdája iránt viseltetett. Némán jártuk a határt vadak után, nagyritkán hangzott csak el rövid parancsszó. "aloháj . no csak ." ami elkerülhetetlen volt -, ilyenkor szegény Sándor bácsi biztosan mosolygott odaát, féltucat vizsláját vezetve a Végtelen Vadászmezőkön.

Betyár magától lett mind jobb, én már nem adtam neki "tanácsot", ellenben ő lepett meg sokszor olyan váratlan cselekedetekkel, amiknek csúcsteljesítménye az volt, amikor a keskeny kukoricatábla vége felé, kívül a kukoricán, az előttünk futó foglyok elé kerülve, visszafordította és nekem hajtotta azokat .

Hazafelé és otthon annál többet beszélgettünk. Ha nem boldog békevilág lett volna akkor, hanem már a háború dühöng, talán azt is elmondtam volna neki és ő azt is élvezettel hallgatta volna kicsit félretartott fejjel, figyelő fülekkel és lágybarnán ragyogó, fénylő szemekkel. A Mindenható kivételesen megadhatná ilyen teremtményének a beszélés mérhetetlen kincsét.

Bizony Isten, megérdemelné.



szerkesztve: tothz::2009.09.28 20:01:18
tothz